Mint tudjátok régóta ki szerettem vna jönni. És mindig a lehetőségeken agyaltam. Azon, hogy vajon mennyi idő kell ahhoz hogy végre kimenjek.

És mindig abban a tudatban voltam, hogy ha egyszer összehozom és sikerül kimennem, akkor tuti fel fognak fedezni és lesz egy rakat pénzem.

Amig ezen a gyermeteg dolgokon agyaltam, elfeledkeztem arról, hogy milyen boldog is vagyok itt és most. Magyarországtól megkaptam mindent amit csak akarhattam. Tudjátok, volt pasim, pénzem, barátaim, ott vt a családom és kitűnő tanuló voltam. De ez nekem mind olyan természetes volt... akkor jöttem rá mit veszitettem amikor kijöttem.

Ez a történet sem sima ügy. Anyukám összejött a volt osztálytársával és mi történt, mi nem én most itt vagyok. De nem voltam boldog. nagyon nem. amikor kijöttünk meg aztán főleg nem. tudjátok milyen érzés az amikor megvan mindened és eljösz egy olyan helyre ahol semmid nincs?

teljesen átértékeltem magamban a dolgokat. megtanultam mik az igazi értékek. eddig nem hittem vna h valaha is fog nekem hiányozni az apu hiszen már lassan másfél éve nem élek vele a válás miatt. de most már minden világos. megtanultam a nyelvet, és már nem jelent gondot elmondani a problémáimat. ugyanúgy ahogy az sem, hogy vkinek megmondjam amit akarok. már nem félek. és már nem vagyok egyedül. a suliban megismerkedtem néhány csajjal akik a védőszárnyaik alá vettek. és most már nekem is van itt egy kisebb fajta baráti köröm. igaz a nevekkel bajba vagyok. magyarországban is bajban voltam, nem még itt....

hogy őszinte legyek azért is irom a blogot mert nem akarok elfelejteni magyarul. rettegek h néháyn év múlva nem kis szókincsemet, lehőzhatom a WCn. nem hangzik félelmetesen, de higyjétek el hogy igenis az...